És lehet, hogy ennek kiindulópontja Kína lesz?
John Kenneth Galbraith kiváló esszéje a "Pénzügyi spekulációk rövid története" megtalálható az Interneten, mely nagyon tanulságos. Elolvasva a könyvet, összeáll a kép, hogy a (pénzügyi) válságok természete nem változik. Minden esetben ugyanazok a jelenségek jönnek vissza és lefolyásuk is hasonló. Végkövetkeztetései között megtaláljuk, hogy a válságok végső oka az elharapódzó spekuláció (határtalanná váló kapzsiság) és a tőkeáttétel.
A hitel alapvető tulajdonsága, hogy végtelenségig képes növekedni - a kamatos kamat pusztító erejének köszönhetően exponenciálisan -, míg a reálszférában megtermelt jövedelem csak (igen) korlátozottan. Az a mondás járja, hogy egy véges világban a végtelenül fenntartható növekedésben csak az őrültek és a közgazdászok hisznek.Így aztán az időről időre összeomlás (korrekció) elkerülhetetlen.
Találtam erről egy kiváló kétrészes cikket itt és itt.
Szaporodnak a figyelmeztető jelek.
Kínai értékpapír-piaci index 1990-2013:
Azt látjuk, hogy egy begyorsuló szakasz - ami természetszerűleg egybe esett a világgazdasági általános növekedési őrület időszakával - utáni korrekción túl vannak és visszaálltak a (náluk) normális organikus növekedési szakaszba.
De lássuk csak a GDP változást év/év alapon!
Jelenleg Kínában évente a munkaerőpiac oly mértékben bővül évről évre frissen belépő munkaerővel, hogy a társadalmi béke megőrzéséhez szükséges az évente 10% körüli GDP növekedés fenntartása. A belső és külpiaci kereslet viszont nem fogja ezt alátámasztani. Másrészről tudvalevő, hogy a szigorú születésszabályozásnak köszönhetően ketyeg a demográfiai bomba, amely mintegy 50 év múlva komoly nehézségekkel szembesíti a majdani társadalmat.
Populáció változás 1960-2012 között:
A foglalkoztatottak számának változása Kínában 1952-2012 között
Az átlagbér alakulása sem a béreken alapuló versenyképesség fenntarthatóságát támasztja alá:
Az export sem mutat mást mint exponenciális növekedés gyorsuló fázisát
A GDP arányos állami eladósodottság ugyan irigylésre méltó
de ez sem minden.
A gazdaság fűtöttségi fokának jó indikátora az újautó üzembehelyezések száma:
Hát bizony ez is exponenciális és begyorsuló fázisban van.
Az kétségtelen, hogy horrorisztikus mértékű devizatartalékai vannak az országnak:
Mindezek megerősítik véleményemet, miszerint a buborék felfúvódásának végső fázisában vagyunk. A helyes kérdés nem az, hogy ki fog-e pukkadni, hanem hogy mikor Talán nem is sokára, a pontos időpont mindenesetre rejtély egyelőre.
A nagy dilemma az, hogy mi lesz válságálló befektetés, vagy újból dollárszázmilliárdnyi megtakarításunk fog elfüstölni?
Mindenesetre ajánlatos lesz figyelni.
Tőszdetulok
0 megjegyzés:
Speak up your mind
Tell us what you're thinking... !