A gázai konfliktus kiéleződésének megértéséhez október 23-ig kell visszamenni, Kartúmba, Szudán fővárosába, éjjel 11 órára, elemezte a legfrissebb közel-keleti válságot a Stratfor, George Friedman volt kémekből toborzott biztonságpolitikai elemző cége. Akkor éjjel, valószínűleg az izraeli légierő megtámadta aJarmúkfegyvergyárat . Egyes jelek szerint Irán használta a gyárat fegyverek, többek között légvédelmi rakéták, irányított páncéltörő rakéták és nagy hatótávolságú Fadzsr–5-rakéták felhalmozására és összeszerelésére. Utóbbi képes elérni Tel-Avivot és Jeruzsálemet Gázából.
Izrael legutóbbi légicsapásainak egyik legfőbb hajtóerője az a hit, hogy a a Hamász jelentős készlettel rendelkezik a nagy hatótávolságú Fadzsr–3 és Fadzsr–5 rakétákból. Izrael elsődleges katonai célja, hogy megakadályozza a Hamászt ezeknek a rakétáknak a használatában, mivel így állandó veszélyt jelentenek a sűrűn lakott izraeli területekre. Ez valószínűleg megmagyarázza, miért merült fel október elején a gondolata, amikor még a rövid hatótávolságú rakétákból is kevés érkezett az övezetből. Izrael tudta, hogy a Hamász birtokában van ezeknek a fegyvernek, és háború kellhet ahhoz, hogy a Fadzsr-rakéták jelentette fenyegetést kiiktassa.
Az egész a szudáni gyár támadásával kezdődött, majd a Hamász katonai vezetőjének, Ahmed Dzsabari (a Fadzsr-program irányítójának) meggyilkolásával folytatódott. Most pedig valószínűleg szárazföldi beavatkozássá fejlődik. Nagy hatótávolságú rakétákat kaptak Október 23-a nem az első alkalom volt, hogy Izrael állítólag szudáni fegyverraktárakat támadott. 2009 januárjában rakétát lőttek a Port Szudán-i kikötőváros északi részéből Gázába tartó fegyverszállítmányra. A konvoj Fadzsr–3 rakétákat szállított, és szokatlanul nagy volt, több mint húsz teherautóból állt. A szállítmányt állítólag Irán rendelte, hogy megerősítse a Hamászt az izraeli Öntött Ólom hadművelettel szemben. A Vörös-tengeren keresztül is próbáltak fegyvereket csempészni a Gázai övezetbe. Bár erőfeszítéseket tettek, hogy elrejtsék a jarmúki fegyvergyárat, az izraeli felderítés figyelmét nem kerülte el a gyár. A Hamász ezért nagy kockázatot vállalt a fegyverek Gázai övezetbe csempészésével, úgy gondolhatták ezt is megúszhatják, ugyanúgy, mint a kevésbé kifinomult fegyverek esetében. Azt megelőzően, hogy a Hamász válaszolt Dzsabari november 14-i meggyilkolására, két nagyobb rakétatámadásuk volt az elmúlt hónapokban. Az első október 8. és 10. között, a második pedig október 22. és 24. között. Izrael rájött Amikor a támadások mellett döntöttek, a Hamász még valószínűleg nem tudta, hogy Izrael tud a nagy hatótávolságú rakétáikról. A Grad- és Kasszám-rakéták arra szolgáltatak, hogy a Hamász félrevezesse Izraelt, miszerint nincsenek Fadzsr-rakétáik. Azt is tévesen feltételezték, hogy a rakétaindítások nem fognak izraeli válaszhoz vezetni. Amikor Izrael megtámadta a szudáni gyárat, a Hamász rájött, hogy tudnak a gázába szállítandó fegyverekről. Ekkor gyorsan belementek az október 25-i, Egyiptom által közvetített tűzszünetbe. Lépéskényszerben a Hamász Amikor az Izrael elleni támadások megkezdődtek november tizedikén – köztük egy páncéltörős támadás egy katonai dszip ellen, amelyet a Palesztin Népi Felszabadítási Front (Popular Front for the Liberation of Palestine) vállalt és több rakétatámadás, melyeket az Iszlám Dzsihád, és néhány kisebb szaalfista-dzsihádista csoport vállalt –, a Hamász óvatosan reagált.
November 12-én összehívták a gázai katonai csapatokat, hogy újabb fegyverszünetet kérjenek, de ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy megállítsák Izraelt a nagy hatótávolságú rakéták szétrombolásában. November 14-én Dzsabarit meggyilkolták és a Hamász joggal feltételezhette, hogy Izrael mindent megtesz, hogy kiiktassa a Fadzsr-rakéták fenyegetését. Ezen a ponton a Hamász úgy döntött, vagy használja, vagy elveszti a rakétákat, így elindította őket Tel-Aviv ellen, tudva hogy ezzel újabb háborúba keveredhetnek. Viszont egy erős Hamász-válasz fokozhatja a szervezet hitelességét a palesztinok körében, ezért megpróbálták a legtöbbet kihozni a bonyolult szituációból: Egyiptom segítségét kérték a szárazföldi beavatkozás elkerüléséhez. Iránnak jól jön Az iráni vezetők valószínűleg eléggé elégedettek ezekkel a fejleményekkel. Iránnak el kell terelnie a figyelmet a szíriai konfliktusról, ez pedig most átmenetileg sikerült. A Hamásszal való kapcsolatukat is felül kell vizsgálniuk, bizonyítaniuk kell, hogy támogatni tudják az palesztin militarista csoportokat – ez elrettentésül szolgálhat a nukleáris stratégiájuk ellen fellépőknek is. A Hamász tavaly úgy határozott, hogy inkább a növekvő Muzulmán Testvériséghez kötődik, szemben az ideológiai rivális Iránnal. Ettől függetlenül Irán még mindig felkeltheti a Hamász figyelmét a fegyvereladásokkal – Izrael viszont valószínűleg ezekről is tudomást szerezne. A Hamász hitelességét megkérdőjelező izraeli katonai akció megerősítheti az Iszlám Dzsihádhoz hasonló csoportokat, amelyek szoros kapcsolatot ápolnak Iránnal. Egyiptom nem készült fel A konfliktus feszültséget teremthet a Hamász és az Muzulmán Testvériség között Egyiptomban, Jordániában és Szíriában ( a Hamász korábban a Muzulmán Testvériség nemzetközi szárnyából nőtte ki magát). Főleg Egyiptomban, mivel a retorikát kivéve az ország egyáltalán nem készült fel egy konfrontációra Izraellel. Ennek ellenére Egyiptom már most is fontos szereplő, bekapcsolódásuk a konfliktusba az új egyiptomi vezetés erőpróbája lehet. Mohamed Murszi egyiptomi elnök elítélte Izrael „otromba agresszióját” és kijelentette, hogy nem hagyják magára a Gázai övezetet. Az egyiptomi miniszterelnök, Hisam Kandil pénteken a területre látogatott, és katasztrófának minősítette az izraeli légicsapásokat. A Murszit támogató Muzulmán Testvériség tüntetésre szólított fel Egyiptomban, ezért több ezren vonultak utcára palesztin zászlókat lengetve és a gázai légi csapások ellen tiltakozva Kairóban és Alexandriában is, jelentette az AP.
0 megjegyzés:
Speak up your mind
Tell us what you're thinking... !