Az első negyedév során mélyen maradt a jegybank mindhárom alapinflációs mutatója. A 2012 második felében süllyedésnek indult indexek 1,5-2 százalék között mozogtak, ami megerősíti azokat az elemzői véleményeket, melyek a dezinflációs folyamat tartósságát hangsúlyozzák.
A legfontosabb talán az indirekt adóktól szűrt maginflációs mutató, ami 1,7%-on állt február után márciusban is. Ebből az indexből nem mechanikusan szűri ki a jegybank a közvetett adó árfelhajtó hatását, hanem megpróbálja megbecsülni, hogy mi az, ami az adóemelésekből ténylegesen átgyűrűzik az árakba, és csak azzal korrigálja a mutatót. Ez elvileg kisebb korrekciót okozna csak, ám a mutató így is 0,5%ponttal kisebb a fő inflációs mutatónál, ami arra utal, hogy az alapfolyamatokban nincs érdemi inflációs nyomás.
Az indirekt adóktól szűrt maginflációs mutató (hasonlóan a többi szűrt mutatóhoz) nem tartalmazza a rezsicsökkentés hatását, leginkább úgy lehetne felfogni, mint hatósági és adódöntésektől megtisztított piaci alapú infláció. Ez azt jelzi, hogy - 2011 közepétől - az igaz árfelhajtó tényezők a kormányzat árbefolyásoló lépései voltak.
A mutató alacsony szintje természetesen nem zárja ki, hogy (akár további kiigazítási lépések, akár a korábbi magas inflációs környezet miatt magasan ragadó várakozások következtében) a későbbiekben emelkedjen a mutató, erre elsősorban a a belső kereslet élénkülésével együtt kerülhet sor. A keresletérzékeny termékek inflációja azonban egyelőre szintén igen alacsony, ahogy a fenti ábrán is látható. Ez is mutatja, hogy a hazai dezinflációs folyamat nem csak olyan ideiglenes hatásokon alapul, mint a rezsicsökkentés, hanem az elmúlt évek folyamatosan csökkenő fogyasztási szintje is jelentős szerepet játszik benne. Ez utóbbinak az inflációs várakozásokra is tartósabb hatása lehet.
forrás: portfolio.hu
0 megjegyzés:
Speak up your mind
Tell us what you're thinking... !